Tandemugrás - megérkezés

Fogadd szeretettel egyik ugrónk „Pörgettyű” tandemugrás élménybeszámolóját! Meríts ihletet, bátorságot, kíváncsiságot az élménybeszámolóból és jelentkezz életed egyik legjobb élményére – a tandemugrásra!

Tandemugrásom (előzményeinek és utóhatásainak) története…..

Bizonyára már megannyi érdekes, izgalmas vagy épp lelkesítő írást olvastatok, a bátor, először tandemet ugrók tollából…Igen….én is jó párat elolvastam, mielőtt rászántam magam hogy megtegyem.

Mielőtt azt hinnétek, hogy egy habókos, vagány fiatal csaj vagyok, akinek hatalmas kaland egy tandemugrás….;)

…… hát akkor had világosítsalak fel benneteket, hogy egy kicsit tévedtek…

Csak egy kicsit, mert történetesen egy 45 éves „nőci” vagyok, (testemben egy kamasz lélekkel… ;))

…. és egy kicsit… mert nem kalandként gondoltam rá… hanem egy oltári nagy őrültségként…. 😀

….a többi dolog végül is stimmel… 😉

Egy ici-pici előnyöm abban volt azért, hogy a tandempilótám személye nem volt ismeretlen számomra….,

nem egy vadidegennel ugrottam,… hanem egy baráttal, akit kb. 35 éve ismerek….

…… amúgy az „ismeretlenség” kérdésében szívesen segítek nektek,…. mert  ha Ti is szeretnétek megismerni őt, van róla egy igazán jó „életrajz?” „jellemzés?” a www.hungaryskydive.hu honlapján. Bizton állíthatom, hogy minden sora hiteles…és leginkább elfogulatlan.  😉

Csacsa felhívott és mondta, hogy eljött az idő, hogy egy igazi vagány cselekedettel megünnepeljük a kerek 50. szülinapomat..(megjegyzem évszámokban sosem volt jó a drágám.. 😀 )

Mondtam neki, hogy még csak 45 éves vagyok…. mire ő: „nahát… hiszen sokkal izgalmasabb, ha csak félig kerek az a  szülinap…” 😀 …ekkor már éreztem, hogy nincs menekvés…

Csacsa a tandempilóta

Süldő leánykoromban, még nagy indíttatásom volt a dolog iránt…. most azonban „felelősségteljes” három gyermekes családanyaként…. hát hűűű….ez persze most nagyon komoly, konvencionális értékeket és érveket hordozó magyarázat lehetne ..;) … de egyszerűen csak be voltam tojva.

Persze tudjuk, hogy az ismerősökkel mindig csak a „baj” van… és ezt nem úszta meg velem szegény Csacsa sem….

126 milliószor kellett elmagyaráznia nekem, hogy mi és hogyan zajlik majd odalent és odafent, hogy hogy kerül rám a heveder, hogy mit kell csináljak majd, ami tulajdonképpen feltétele lesz az életben maradásunknak…

(…jajj ne parázz… hát persze hogy semmit.. 😀 😀 ) …a legszebb persze ebben az egészben, hogy az esemény napjának reggelén, természetesen minden kiesett… azt sem tudtam, hogy hívnak, és hogy merre vagyok arccal… 😀 😀

De aztán jött az első kellemes meglepetés…. J Furcsa módon Őcsényben a reptérre érve azonnal otthon éreztem magam. Volt valami nagyon baráti és meghitt abban a „kicsiny” helyben…  Mindig azt hittem, hogy mint minden extrém sportágnak, az ejtőernyős társadalomnak a tagjai is egy  zárt csoportot alkotnak… elvont, kicsit fanatikus alakok, akik csak ha bizonyítottál nekik, engednek be maguk közé. A fanatizmus stimmelt, a többi gondolatom róluk hatalmas tévedés volt… J Közvetlen, kedves, szeretetteljes emberek, akik mosolyogva fogadtak, bátorítottak és már csak attól a szándékomtól is, hogy ugrani készülök, ,egy picit befogadtak ebbe a kis közösségbe.

Nem volt itt kapkodás, rohanás.. de annál több móka és cinkelés….szóval sok-sok időm volt, hogy igazán beparázhassak. 😀 😀

Kis cuki Cessna - HA-DIL tandemugrás repülőgép

Csacsa indulás előtt rám adta a hevedert, mely az égben történő szoros összekapcsolódásunkat hivatott szolgálni.

(Ez azért egész romantikusan hangzott ugye? 😀 ) Aztán mindent újból, 126 millió egyedszer is elmagyarázott, én pedig igyekeztem  megérteni és reméltem, hogy még emlékezni is fogok majd rá odafent.

Aztán irány a kis cuki Cessna gép akinek a „neve” HA-DIL. J

Ja… amúgy mondtam már hogy még életemben nem repültem?…., azért volt egy kis mosolygás amikor ez kiderült… mondván, hogy jóval  és jókor kezdem… 😀 😀

De már mindegy volt…. tele volt a bugyrom adrenalinnal, ideges kacagással, és elszántsággal..(persze ez utóbbiból volt a legkevesebb)…. aztán GO…. irány 4000 méter.

Nem emlékszem tisztán a felfelé útra…. de Csacsa biztosan.. mert szerintem már vér sem volt az ujjaiban szegénynek, annyira szorítottam a kezét….

De az elém táruló látványra…. tisztán emlékszem….

Fantasztikus volt, hogy a gép alatt minden egyre pirinyóbb lett, hogy a szántóföldek olyanná váltak, mint egy gyönyörű patchwork paplan, az ég sokkal kékebbé vált, a nap sokkal ragyogóbbá…. kezdtem érteni, hogy miért vágynak ezek a srácok újra és újra a magasba…pedig a java még hátra volt…

A 20 percnyi utazás egy örökkévalóságnak tűnt….mintha megállt volna az idő…., de ebből a révületemből elég gyorsan kizökkentett a pilóta, aki jelezte, hogy lassan elérjük az ugrási magasságot… egy gyors emlékeztető beszélgetés, hogy mire kell figyeljek….aztán fel a szemüveget…

Az ajtó kinyílt, és engem meglepett, hogy ezen a forró nyári napon  a lentinél legalább 10 fokkal hűvösebb levegő süvített be a gép belsejébe….

A szólóugrók hagyták el a gépet elsőként, és mi maradtunk ketten a végére. Az ajtóhoz közeledvén, valami vészjelző bekattant a fejembe…megboldogult apukám szokta nevetve mondogatni, (aki mellesleg ejtőernyős felderítő volt anno a seregben) hogy: „ép ember, ép ésszel, ép repülőgépből nem ugrik ki”… Felnéztem az égre és mosolyogva suttogtam remélve hogy hallja:, „Apa remélem látod hogy épp oly dilis vagyok mint TE…” J

… aztán kiszaltóztunk a gépből…..

Nagyon nehéz szavakba önteni, inkább úgy mondanám, hogy leírhatatlan az az 50 másodperc, amíg csak zuhansz lefelé… Nincs tériszony, nincs már félelem, még a szél süvítését is csak távolról érzékeled….tényleg olyan felszabadítóan SZABAD érzés amiről a könyvek szólnak,… olyan valami, amit még soha életemben nem éreztem… olyan, mint ha eggyé válnál mindennel… az éggel, a földdel, az egész univerzummal.

Egy tökéletes világ, tökéletes biztonságban.

Szinte sajnáltam, hogy Csacsa jelzett, nyitja a kupolát… és ekkortól kezdve lelassult minden… olyan volt mint ha csak lebegnénk, csend lett, és végre volt időm gyönyörködni ebben a csodaszép tájban… megunhatatlannak tűnt…

Kaptam némi önállóságot is mikor kezembe adta a hevedereket, melyekkel az instrukciói alapján egyedül is irányíthattam az ernyőnket. ( Jó volt megint, még ha csak egy kis időre is, de újból a kezembe venni az irányítást. ;))

Pár perc múlva elérkezett a landolás ideje… a tanultak alapján lábakat fel, és finoman csusszantunk a fenekünkre a földetéréskor.

Mosolygás a kamerába ész nélkül, mert MEGCSINÁLTAM!!!  Legyőztem a félelmeim, a gátlásaim, és minden korlátot, ami csak fellelhető volt bennem… úgy éreztem azokban a pillanatokban hogy egy igazi nagybetűs HŐS vagyok. J

A hála talán az első olyan szó, ami eszembe jut, amikor felidézem az emlékeket.

Köszönet mindezért Csacsának, Nyomynak, Katának és a gép pilótájának Attilának, hogy felejthetetlenné tettétek azt a napot, és a cinkosaim voltatok ebben az „őrültségben”.

Szóval kedves olvasók, ne habozzatok….legyetek fiatalok- idősek, fiúk vagy lányok, vágyjatok rá nagyon, vagy legyen ez épp, egy elsőre kellemetlennek tűnő ajándék….DE PRÓBÁLJÁTOK KI…. ne menjetek el egy ilyen lehetőség mellett…mert ez IS az ÉLET!!

… és hogy én nagyon szeretek élni, azt jól példázza az az apró szösszenet, hogy nem telt el egy hónap sem és újból ugrottam… azon a napon kétszer is….. még újabb tapasztalatokat , még újabb élményeket szerezve…és úgy hiszem…. itt még mindig nincs VÉGE… 😉

Tandemugrás a Hungary Skydive csapatával - Ejtőernyőzz velünk!

Tandemugrást tervezel? A legjobb helyen jársz! Foglald le tademugrásod időpontját, akűr a következő hétvégére, éld át a szabadesés szabadságát, csodáld meg a világot egy olyan nézőpontból, amit talán még sosem láttál! Ha a tandemugrás árak érdekelnek, itt megtalálod.

Életre szóló élményben lesz részed, amit akár a barátaidnak is megmutathatsz majd, egy sör, vagy egy dupla adag franciakrémes mellett!

Hívj bennünket most a +36 20 349 7999 számon!